Anyut áthelyezték a szomszéd faluba, ott volt szükség egy szakképzett dolgozóra, vezetői megbízással.
(Ma már tudom, azért, mert ott nem volt olyan káder, aki ezt a feladatot el tudta volna látni. Ellentétben Veled, Anyu soha nem volt hajlandó belépni a pártba, ha volt káder, akkor nem őt tették meg vezetőnek, ha nem, akkor eleget tett a felkérésnek.)
Eleinte vonattal jártunk, vitt engem is, az ottani óvodába íratott, együtt mentünk, együtt jöttünk. Aztán egyszer csak nem vonatoztunk, hanem egy családnál bérelt anyu szobát és azt mondta, ezentúl itt fogunk lakni. Te nem jöttél velünk oda, csak egyszer-kétszer meglátogattál minket. Olyankor nagyon örültem, és titokban reménykedtem, hogy nem mész vissza nagyapához. Mert Anyu így mondta: nem maradhatsz, vissza kell menned nagyapához. De én nagyon éreztem, hogy valami nem úgy van, ahogy mondjátok.
Amúgy szerettem ennél a családnál, volt egy nagylányuk, nálam jóval idősebb, gyakran bejött. Vidám volt, bőbeszédű, nem lehetett mellette unatkozni, még egy fénykép is készült rólunk. Sokáig őrizgettem, meg kellene keresnem, talán megvan.
Igen, megvan!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: