Egy kis számtan

Egy kis számtan

Egy hónaposan.

Tudom, kapkodok, száguldoznak az emlékek mindenféle rendszer nélkül, de itt mit sem számít a rend. Egyébként is, minden rendet megelőz a káosz. Élveztem, mikor rendrakás címén feldúltuk az egész lakást, elhúzkodtuk a bútorokat, felszedtük a szőnyegeket, középre hajigáltuk a feleslegessé vált holmikat. Mindezt azért, hogy aztán minden a helyére kerüljön és rend legyen.Hát valahogy így van ez most az én lelkemmel is. 
Kezemben egy régi fénykép. Egy harckocsinak is beillő babakocsi van előtted, amiben én fekszem pár hetesen, és nézel melankolikusan mosolyogva. Nemrég töltötted a tizennyolcadik esztendődet, tulajdonképpen a nagykorúságodra vártatok, hogy összeházasodhassatok anyámmal, és neve legyen a gyereknek, azaz nekem. Pontosan tizennyolc éves, két hónapos és kilenc napos voltál, mikor egy szerdai délutánon beleüvöltöttem e földi világba. Vagyis a fogantatásom idején lehettél úgy tizenhét éves és öt és fél hónapos, jó, kerekítsünk: tizenhét és fél éves.
S ha már számtan, édes szülőanyám huszonhat éves, egy hónapos és öt napos volt, mikor világra hozott. Azaz fogantatásomkor huszonöt éves és négy hónapos. Kettőtök közötti korkülönbség  hét év és tizenegy hónap, jó kerekítsünk: kevés híján nyolc év.

Egyévesen.

Hát ebből is adódtak bonyodalmak…