<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Levelek Apuhoz</provider_name><provider_url>https://eedesmostoha.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Száva</author_name><author_url>https://eedesmostoha.cafeblog.hu/author/szava/</author_url><title>Az első hazugság</title><html>&lt;p&gt;Tehát a szomszéd falu, illetve immáron az új falum óvodájába jártam, mint nagycsoportos. A délelőttökkel kiegyeztem, de a délutáni alvást nem szerettem. Egyszer le is másztam az ágyról a padlóra, vegyék már észre, hogy nem tudok aludni, unatkozom és szenvedek!&lt;br /&gt;Egyszer az óvó néni félkörbe rakta a kicsi székeket, úgy ültetett le minket, ő maga is egy kis székre ült velünk szembe, azt mondta, most beszélgetni fogunk a családról.&lt;br /&gt;Hogy ő miről mesélt, arra már nem emlékszem, de egyszer csak azt mondta, most mindenki mesélje el az ő családját! Kikkel laknak együtt?&lt;br /&gt;Voltak ovis társaim, akik oly lelkesen jelentkeztek, majd leestek a székről, voltak bátortalanabbak is, akik épp csak felemelték a kezecskéjüket, én sehogy nem jelentkeztem. Óvó néni sorra vett mindenkit, csendben hallgattam a felsorolásokat. Én, apu, anyu, bátyám, nővérem, öcsém, húgom, nagymama, nagypapa, ángyi, sógor szinte versengve röpködtek a nevekkel együtt a levegőben. &lt;br /&gt;Félelmem, hogy az óvó néni fel fog szólítani, még akkor is, ha nem jelentkezem, beigazolódott. Szorongva álltam fel a nevem hallatán, izzadó csöpp tenyeremet szótlanul, lehajtott fejjel törölgettem a szoknyámba. Hogy mondjam én el ennyi gyerek előtt, hogy mi csak ketten vagyunk az anyuval, mert te nem élsz velünk, te a nagyapát választottad? &lt;br /&gt;És mivel semmilyen unszolásra nem voltam hajlandó megszólalni, az óvó néni azt mondta, menjek oda hozzá, ha ilyen bátortalan vagyok, és súgjam a fülébe, csak neki.&lt;br /&gt;Ezt már nem mertem elutasítani, odamentem hozzá, és amilyen halkan csak tudtam belesúgtam a fülébe: én, az anyukám és az apukám.&lt;br /&gt;Tudtam, hogy nem mondok igazat, de így súgva könnyebb volt hazudni. Lelkem lüktető bánatának, szégyenének feloldásaként inkább hazudtam, mint hogy bevalljam és elfogadjam: nem vagy. Nem kellettünk.&lt;img class=&quot;wp-image-65 alignright&quot; src=&quot;https://eedesmostoha.cafeblog.hu/files/2019/03/sad-300x169.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;181&quot; height=&quot;102&quot; /&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://eedesmostoha.cafeblog.hu/files/2019/03/images-150x108.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>108</thumbnail_height></oembed>