<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Levelek Apuhoz</provider_name><provider_url>https://eedesmostoha.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Száva</author_name><author_url>https://eedesmostoha.cafeblog.hu/author/szava/</author_url><title>Korai emlékek</title><html>&lt;p&gt;Vagyis inkább csak foszlányok. Kicsi gyermekkorunkból szinte nincsenek emlékeink, ritka, ha mégis felbukkan egy-egy. Nekem sem sok akad, de azért van.&lt;br /&gt;Például sétálunk a kockakövekből kirakott járdán, én középen, fogom a kezeteket és időnként fel kell rántanotok, hogy nagyot ugorhassak. Kacagok.&lt;br /&gt;Te a kiskocsma asztalánál sört iszol, én pedig addig ismétlem a „kérek habot, kérek habot” követelést, mígnem megengeded, hogy megkóstoljam. Csalódottan konstatáltam, hogy nem ezt az ízt vártam.&lt;br /&gt;Boldogságom határtalan, mert a cukrászdában pohárba kérted nekem a fagyit.&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_42&quot; align=&quot;alignright&quot; width=&quot;245&quot;]&lt;img class=&quot; wp-image-42&quot; src=&quot;https://eedesmostoha.cafeblog.hu/files/2019/01/Hamupipőke-300x200.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;245&quot; height=&quot;163&quot; /&gt; Korai kedves mesekönyvem.[/caption]
&lt;p&gt;Aztán hazahoztál valami katonaruhát, ami a színjátszó csoportban játszott szerepedhez kellett, és a sapkáját a fejemre tettem. Meg egy szalagos magnetofont, amire felvetted mindazt, amit már tudok, többek közt az Öreg néne őzikéjét.&lt;br /&gt;Egy óvodás tízórais táska, nem épp ilyet akartam, de örültem neki. Egy kihajthatós Hamupipőke könyv, ami nagy ritkaságnak számított akkoriban.&lt;br /&gt;Lovas szekérrel vittél át a szomszéd faluba, én szalmán feküdtem és játszottam a hangommal, ahogy a szekér zötyögött, úgy zötyögött és változott a hangom, nagyon tetszett.&lt;br /&gt;Férfi bicikli vázára kispárnát kötöttél és arra ültetve bicikliztettél, nem volt gyerekülésünk, pedig nagyon vágytam rá.&lt;br /&gt;Szánkón húzol, aztán valami dombocska oldalán csúszunk lefelé, nagyon élveztem. Majd felelőtlenül egyedül is leindítottál, én felborultam, kétségbe estem.&lt;br /&gt;És egy jelenet, ami minden kellemest eltakar: Szóváltás anyuval, te ütsz, lenyomod a fejét és hatalmasat rúgsz a fából készült bababútoromba, én rémülten, sikoltozva zokogok, te elrohansz.&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_55&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;236&quot;]&lt;img class=&quot; wp-image-55&quot; src=&quot;https://eedesmostoha.cafeblog.hu/files/2019/03/Keep-4-300x230.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;236&quot; height=&quot;181&quot; /&gt; Nagyapával az udvaron.[/caption]
&lt;p&gt;Ezek mind ötéves korom előtti emlékek, mert nagyapa házához kötődnek, és onnan ötéves koromban költöztünk el anyuval.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://eedesmostoha.cafeblog.hu/files/2019/01/Hamupipőke-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>